Amikor kinyitottam reggel a szemem, mérhetetlen boldogság fogott el, ugyanis eljött a Nagy nap, amiről már kislánykorom óta álmodtam, De sajnos nem volt időm a visszaemlékezésekre, ugyanis 5:30-ra már bevoltam írva a fodrászhoz. Gyorsan elmentem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam felöltöztem és már indultam is a fodrászomhoz, Anniehez. Útközben megálltam a Starbucksban és megvettem magamnak a reggeli kávémat, majd folytattam az utamat, nem telt el 20 perc, már a hajmosó székben ültem, miközben Annie a lelkesedve kérdezgetett az esküvőről. Egy kemény 5 óra után, végre leléphettem a szalonból, már nagyon idegesített Annie, beszél-beszél-és beszél, de egyfolytában, komolyan már elfáradtam. Gyorsan hazaugrottam a ruhámért és a többi égbeverő fontos dolgomért. Mikor kinyitottam az ajtót, azt láttam, hogy egész banda nálunk vannak és egy általam még ismeretlen dalt énekelnek, de amint észrevesznek abbahagyják az éneklést, és elkezdenek beszélgetni a ma délutánról.
-Mivan, fiúk? Nem mertek előttem énekelnii? - kérdezem vidám hangon
-Dehogy is, csak épp most végeztünk - jelenti ki Zayn, majd a szemembe néz a gyönyörű barna szemével, és jobbnak látom ha nem kérdezősködök
-Na mindegy, srácok, csak hazajöttem a ruhámért meg még pár fontos holmiért, találkozunk a templomnál - mondom és már el is tűnök az emeleten, gyorsan kiválasztom amiket el kell vinnem és már indultam a kocsim felé, amikor meglök egy egy ember,mérgemben ráordítok :
-Nincs szemed?? - ordítom rá, majd ahogy megfordulok majdnem megállt a szívem és megláttam Ashleyt. Ash a gyerekkori legjobb barátnőm, egészen 15 éves korunkig elválaszthatatlanul jóba voltunk, de egy éjszaka Ash és az egész családja elköltöztem és soha többé nem láttam, nem tartottuk a kapcsolatot. Én nagyon sokáig próbáltam írni, hívni őt, de ő sohasem válaszolt, így egy-két év után, végleg felhagytam a dologgal.
-Tényleg azt hitted, hogy kihagyom az esküvődet??? Soha nem tennék ilyet, Harper - mondta, majd amennyire csak tudott magához szorítva ölelt
-HHol voltáál? És mieert nem válaszoltáal? - kérdeztem, kissé dadogva
-Ezt ráérünk út közben megbeszélni, de induljunk, mert sose leszel kész - hadarta majd gyorsan megölelt
Elindultunk a kocsival a lagzi helyszínére, ugyanis ott fogok felöltözni, meg oda hívtam a sminkest , természetesen a fotóst is. Úgy 5-10 perce utazhattunk, amikor már nem bírtam és megszólaltam:
-Szóval, hol is voltál az elmúlt évtizedben, ha szabad kérdeznem?? - kérdeztem kicsit talán túl flegmán
-Először a szüleimmel elmentünk Ázsiába, ahol éltünk nagyágyból 7 évet, majd a Little Mix leánybanda felvett a háttértáncosuknak a 2 világturnéjukra, de nekik én úgymond "megfeleltem", így maradtam velük állandóra. De amikor láttam a múlthéten, hogy te és Zayn, eljegyeztétek egymást, azonnal megkerestettelek, és ahogy megtudtam, hogy merre vagy, a legközelebbi géppel repültem ide, hogy le ne késsem a nagy napot, amit már annyira vártál - mesélte nyugodt hangon
-Akkor bejött neked is az élet, Ash. Szüleiddel mi lett? - kicsit félve kérdeztem meg
- Pár éve összevesztünk, ugyanis csináltattam egy tetkót, és mondhatni rossz társaságba keveredtem, ami annyit jelent piáltunk és drogoztunk rendesen.... - mondta élve
-Uhh, nagyon sajnálom. De kérlek mond, hogy már kikerültél abból a társaságból!! - könyörgő hangon beszéltem
-Természetes módon, otthagytam miután összevesztem anyuékkal, de már késő volt, ugyanis nem voltak hajlandóak nekem megbocsájtani... - mondta és megpillantottam egy legördülő könnycseppet az arcán
Nem tudtam már semmit mondani, ugyanis megérkeztünk a "tett helyszínére".
Ariana már a díszterem díszítésében intézkedett, zöld és fehér lesz a díszletünk. De sajnos nem volt több időm gyönyörködni, mert mennem kellett az emeleti szobába, ahol már a sminkesem várt, Lia, aki egyben a mostani legjobb barátnőm. Őt körülbelül 5-6 éve ismerjük egymást, még a kávézóból ismerjük egymást...
-Szia, régóta vársz rám? - kérdeztem, majd gyorsan megöleltük egymást, leültem majd el is kezdte a sminkemet. Egy óra múlva kész volt a gyönyörű sminkem is, már csak a ruhám volt hátra, gyorsan felhívtam az emeletre Asht és Arianát, hogy segítsenek felvenni a ruhámat. Feltűzték, varrták, igazították még tökéletesen nem állt, felpakoltak ékszerekkel és feltűzték a fátylamat is. Minden készen állt, minden tökéletes lett! Gyorsan megcsörgettem Zaynt, aki a második csörgésre fel is vette:
-Igen? Készen állsz Gyönyörűségem? - kérdezte és láttam magam előtt az arcát, amint mosolyra húzza a száját
-Ez természetes, te hogy állsz? Minden kész? - tettem fel a kérdést, melyre meglepőválaszt kaptam
-Nem egészen, most intézem a dolgokat még.... Nézz ki az ablakon! - mondta határozott hangon, kiálltam az ablakkba, lenéztem és azt láttam, hogy az egész banda ott áll lent, és azt a dalt énekli Zayn és persze a többi fiú is amit ma gyakoroltak. Hirtelen egy könnycsepp csordult le az arcomon, a boldogság könnye. Még sosem fogott el ekkora boldogság. A dal közben, gyorsan leszaladtam a földszintre és kimentem oda ahol Zayn és a többiek álltak. Azonnal Zayn nyakába ugrottam...
Egy óra múlva/Harper szemszöge
A templom dugig megtelt ismerősökkel, barátokkal és újságírókkal. Megszólal a zene, mindenki feláll, és én elindulok a sorok között, mindenki engem néz és mosolyog. Mosolyogva közeledek a csillogószemű Zayn felé, akinek úgyszint mint nekem örömkönnyek láthatóak az arcán. Úgy belemerültem a gondolataimba, hogy már csak arra a részre eszméltem fel, hogy:
-Ön Harper Grey hozzámegy az itt jelenlévő Zayn Malikhoz? - kérdezte a pap, majd gyors pillantást vetettem Zaynre aki mosolygott
-Igen - feleltem magabiztosan, majd a pap így folytatta:
-És ön Zayn Malik elveszi-e feleségül az itt jelenlévő Harper Greyt?
-Igen - majd szorosan megszorította Zayn a kezemet
-Most pedig csókolják meg egymást az ifjú házasok! - jelentette be ünnepélyesen a pap, majd hosszas szenvedélyes csókunk után elhagytunk a násznéppel és az újságírókkal a templomot. Még a templom előtt válaszoltunk néhány újságíró kérdésére, utána természetesen csak a közelebbi ismeretséggel mentünk a lagziba. Ahogy megérkeztünk már a pincérek sorban álltak, és kínáltak minden egyes vendéget pezsgővel és egyéb italokkal. Miután mindenki elfoglalta/megtalálta a helyét, következett az első közös táncunk Szerelmemmel. A számot a banda tagjai énekelték miközben mi táncoltunk, természetesen Zayn sem bírta ki, hogy ne énekeljen bele néha-néha. Miután befejeztük a táncot, elfoglaltuk mi is a helyünket, és hozzákezdtünk a vacsorához. A vacsora mindössze egy óráig tarthatott, addig a srácok énekeltek. Miután a többség befejezte a vacsorát, jött a zenész sereg, ami 10 emberből állt, így a srácok is tudtak nyugodtan megvacsorázni. Az éjszaka további része, nagyon nagyon boldog hangulatba telt, mindenki számára. Az egész éjszakát végig táncoltuk és ittuk Zaynnel. Reggel olyan 6óra körül az utolsó vendég is elment, csak mi maradtunk. A fenti szobába mentünk lepihenni, ugyanis nem tudtunk sehogy hazajutni, mert mi már nem nagyon voltunk olyan állapotba, hogy tudjunk hívni egy taxit, a többiek ugye meg már hazaértek.... Életem legszebb és legemlékezetesebb napja volt.
10 év múlva/Zayn szemszöge
Épp egy parkban piknikezünk én és az én gyönyörű családom, ugyanis Harpernek és nekem, két gyerekünk született Sarah és Ian. Sarah már 7 éves, Ian pedig még csak 5 éves, de nagyon jól kijönnek egymással, persze mint minden testvér ők is sokat veszekednek, de soha nem bántják egymást, még egy rossz szóval sem. Harpernek beindult az énekesi karrierje, amit Arianával folytat. A srácokkal úgy döntöttünk 3 éve, hogy elmegyünk egy kisebb szünetre, persze a rajongóknak nagyon nem tetszett az ötlet, de nekünk szükségünk van/volt rá. Még eddig nem igazán beszéltünk a folytatásról, de idővel biztosan visszafogunk még térni a rajongóinkhoz....
Remélem elnyerte tetszéseteket a blogom, ez lett volna az utolsó rész. Nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket!
Üdv: Sarah T.
Ariana már a díszterem díszítésében intézkedett, zöld és fehér lesz a díszletünk. De sajnos nem volt több időm gyönyörködni, mert mennem kellett az emeleti szobába, ahol már a sminkesem várt, Lia, aki egyben a mostani legjobb barátnőm. Őt körülbelül 5-6 éve ismerjük egymást, még a kávézóból ismerjük egymást...
-Szia, régóta vársz rám? - kérdeztem, majd gyorsan megöleltük egymást, leültem majd el is kezdte a sminkemet. Egy óra múlva kész volt a gyönyörű sminkem is, már csak a ruhám volt hátra, gyorsan felhívtam az emeletre Asht és Arianát, hogy segítsenek felvenni a ruhámat. Feltűzték, varrták, igazították még tökéletesen nem állt, felpakoltak ékszerekkel és feltűzték a fátylamat is. Minden készen állt, minden tökéletes lett! Gyorsan megcsörgettem Zaynt, aki a második csörgésre fel is vette:
-Igen? Készen állsz Gyönyörűségem? - kérdezte és láttam magam előtt az arcát, amint mosolyra húzza a száját
-Ez természetes, te hogy állsz? Minden kész? - tettem fel a kérdést, melyre meglepőválaszt kaptam
-Nem egészen, most intézem a dolgokat még.... Nézz ki az ablakon! - mondta határozott hangon, kiálltam az ablakkba, lenéztem és azt láttam, hogy az egész banda ott áll lent, és azt a dalt énekli Zayn és persze a többi fiú is amit ma gyakoroltak. Hirtelen egy könnycsepp csordult le az arcomon, a boldogság könnye. Még sosem fogott el ekkora boldogság. A dal közben, gyorsan leszaladtam a földszintre és kimentem oda ahol Zayn és a többiek álltak. Azonnal Zayn nyakába ugrottam...
Egy óra múlva/Harper szemszöge
A templom dugig megtelt ismerősökkel, barátokkal és újságírókkal. Megszólal a zene, mindenki feláll, és én elindulok a sorok között, mindenki engem néz és mosolyog. Mosolyogva közeledek a csillogószemű Zayn felé, akinek úgyszint mint nekem örömkönnyek láthatóak az arcán. Úgy belemerültem a gondolataimba, hogy már csak arra a részre eszméltem fel, hogy:
-Ön Harper Grey hozzámegy az itt jelenlévő Zayn Malikhoz? - kérdezte a pap, majd gyors pillantást vetettem Zaynre aki mosolygott
-Igen - feleltem magabiztosan, majd a pap így folytatta:
-És ön Zayn Malik elveszi-e feleségül az itt jelenlévő Harper Greyt?
-Igen - majd szorosan megszorította Zayn a kezemet
-Most pedig csókolják meg egymást az ifjú házasok! - jelentette be ünnepélyesen a pap, majd hosszas szenvedélyes csókunk után elhagytunk a násznéppel és az újságírókkal a templomot. Még a templom előtt válaszoltunk néhány újságíró kérdésére, utána természetesen csak a közelebbi ismeretséggel mentünk a lagziba. Ahogy megérkeztünk már a pincérek sorban álltak, és kínáltak minden egyes vendéget pezsgővel és egyéb italokkal. Miután mindenki elfoglalta/megtalálta a helyét, következett az első közös táncunk Szerelmemmel. A számot a banda tagjai énekelték miközben mi táncoltunk, természetesen Zayn sem bírta ki, hogy ne énekeljen bele néha-néha. Miután befejeztük a táncot, elfoglaltuk mi is a helyünket, és hozzákezdtünk a vacsorához. A vacsora mindössze egy óráig tarthatott, addig a srácok énekeltek. Miután a többség befejezte a vacsorát, jött a zenész sereg, ami 10 emberből állt, így a srácok is tudtak nyugodtan megvacsorázni. Az éjszaka további része, nagyon nagyon boldog hangulatba telt, mindenki számára. Az egész éjszakát végig táncoltuk és ittuk Zaynnel. Reggel olyan 6óra körül az utolsó vendég is elment, csak mi maradtunk. A fenti szobába mentünk lepihenni, ugyanis nem tudtunk sehogy hazajutni, mert mi már nem nagyon voltunk olyan állapotba, hogy tudjunk hívni egy taxit, a többiek ugye meg már hazaértek.... Életem legszebb és legemlékezetesebb napja volt.
10 év múlva/Zayn szemszöge
Épp egy parkban piknikezünk én és az én gyönyörű családom, ugyanis Harpernek és nekem, két gyerekünk született Sarah és Ian. Sarah már 7 éves, Ian pedig még csak 5 éves, de nagyon jól kijönnek egymással, persze mint minden testvér ők is sokat veszekednek, de soha nem bántják egymást, még egy rossz szóval sem. Harpernek beindult az énekesi karrierje, amit Arianával folytat. A srácokkal úgy döntöttünk 3 éve, hogy elmegyünk egy kisebb szünetre, persze a rajongóknak nagyon nem tetszett az ötlet, de nekünk szükségünk van/volt rá. Még eddig nem igazán beszéltünk a folytatásról, de idővel biztosan visszafogunk még térni a rajongóinkhoz....
Remélem elnyerte tetszéseteket a blogom, ez lett volna az utolsó rész. Nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket!
Üdv: Sarah T.
